Gyermekkora anyagi és érzelmi nélkülözések közepette telt, így nem csoda, hogy 1917-ben, amikor az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, azonnal jelentkezett a seregbe.

Miután zsenge kora miatt – 16 éves volt – elutasították, a vöröskereszthez ügyeskedte be magát sofőrnek. Rajzmániája már ekkor megmutatkozott, a fronton mentőautójára álcázás helyett képeit festette.

Hazatérve egy Ub Iwerks nevű, hozzá hasonlóan koldusszegény grafikussal (Miki egér későbbi papírra vetőjével) társult, de együtt sem vergődtek egyről a kettőre.

Disney a filmrendezést vette a fejébe, minden stúdióhoz bekopogott és mindenhonnan ki is dobták. Végül Oszvald, a nyúl című sorozatát megvették, de csak azért, hogy ellopják – a jogokat csak halála után tudta az immár mamutcég Disney visszavásárolni.

Disney nem csüggedt: egy vonatutazás közben találta ki Mickey egér figuráját, aki két némafilm után 1928. november 18-án a Vili gőzös című filmben meg is szólalt, méghozzá Disney hangján.

A kedves rágcsáló pillanatok alatt a közönség kedvence lett, Disney pedig 1932-ben egyszerre két Oscar-díjat kapott: egy „rendeset” az első színes rajzfilmért, egy különlegeset pedig Mickey egér megalkotásáért.

A rajzoló ezután – nem törődve azzal, hogy Hollywoodban mindenki bolondnak tartja – elkészítette a világ első egész estét betöltő rajzfilmjét, méghozzá színes kivitelben.

A példátlanul nagy összegbe, másfél millió dollárba kerülő Hófehérke és a hét törpe példátlanul nagy sikert aratott: csak 1938-ban nyolcmillió dollárt hozott a konyhára.

Disney elvéhez hűen, miszerint „nem azért készítek filmeket, hogy pénzt keressek, hanem azért keresek pénzt, hogy jobb filmeket gyárthassak”, a bevételből új stúdiót épített.

Hamarosan bemutatták a Pinokkió, a Bambi, a Dumbó című rajzfilmjeit, figurái pedig olyan kedvencekkel gyarapodtak, mint Donald kacsa, Plutó és Goofy – igaz, sok kritikus ekkor már „Disney-giccsről” beszélt.

A második világháborúban a Disney-stúdió is haditermelésre állt át, Donald kacsa például elsőként jelentkezett a hadseregbe.

A harcok elcsitultával Disney újabb és újabb ötletekkel állt elő: az egész estés szórakozás érdekében rövid rajzfilmeket „csomagolt” össze, mozikba került az Alice Csodaországban, a Pán Péter, a Hamupipőke, a 101 kiskutya, műsorai hetente jelentkeztek a tévében.

1955-ben megnyitotta kapuit a Disneyland, később ilyen szórakoztató park létesült Floridában, Japánban és Franciaországban is.

Walt Disney 1966. december 15-én hunyt el tüdőrákban, hamvait a Csendes-óceánba szórták. Hagyatéka több mint 400 rövid, 22 hosszabb rajzfilm és tucatnyi játékfilm, továbbá ővé a legtöbb Oscar-díj.

Disney rajzolónak legfeljebb közepes volt (még híres aláírását is egyik munkatársa tervezte), viszont üzletembernek zseniális.

Titka a kedves és megkapó alakok mellett a műveiből sugárzó optimizmus, figurái kiállnak igazukért, sosem vesztik el bátorságukat és a végén győznek – ugyanúgy, mint alkotójuk.

Íratlan szabálya volt, hogy semmi erőszak, semmi megoldhatatlan konfliktus és semmi szex – filmjei ezért nyújtanak ma is felhőtlen szórakozást az egész családnak.