A kisgyermek számára a karácsony a csodavárásról szól.
Emlékezzünk csak vissza! Milyen jó volt azt a csodát megélni, hogy a jó Jézuska gyönyörű szép, csillogó, színes fát csempész a házunkba, tele cukorral, csokival.
Ilyenkor minden olyan, mint a mesében: ajándékok, játékok, odafigyelés, nevetés, öröm és boldogság.
Szüleink mindenben a kedvünkben igyekeztek járni. Minél nagyobbak voltunk, annál különösebb és érthetetlenebb volt a karácsonyi eset.
Mikor jön?
Hogy jön be azzal a nagy fával a kicsi ajtón?
Hogyan kerül rá az a sok dísz és cukor, meg még gyertya is?
Honnan van annyi pénze, hogy mindenkinek ajándékot vegyen, hogyan csomagolja be?
Egyáltalán pénzért veszi?
Mivel hozza?
$$$ Jól fizető munkák diplomásoknak! $$$
Egyre nehezebben állt össze a kép, de egyet tudtunk: hogy a szüleink ennek a csodának valahogyan részesei, ők a Jézuska cinkosai, és mindezt azért teszik, hogy nekünk örömöt szerezzenek.
Akkor mi voltunk a főszereplők. Aztán a gyanúnk kezdett beigazolódni.
Nagyobb testvér, barát, szomszéd gyerek elmondta bizalmasan, hogy bizony nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem a szüleink teszik ezt velünk titokban.
Ekkor már megérett a kérdésfeltevésre a bátorságunk is: „Anya, apa, ugye a Jézuska hozza a karácsonyfát. Igen? Nem?”
Mit válaszoljunk most gyermekünk kérdésére?
A legtöbb gyermek hat-nyolcéves kora körül válik éretté arra, hogy nagyobb csalódottság nélkül szembenézzen a ténnyel, hogy a szerettei okoznak neki titokban örömöt.
<<<Letölthető önéletrajz minták!>>>
Hat-hétéves kor alatti gyermeknek nyugodtan válaszoljuk azt, hogy igen, a Jézuska hozza a karácsonyfát.
Aki viszont már olvasni tud (vagyis most éppen elolvassa ezt az írást) érett arra, hogy ismerje a valóságot: Jézuska szimbólumnyelven hozza ajándékát, a szeretet szabad megélésének az ünnepét.
Amikor már a mesét és a valóságot meg tudja különböztetni egymástól a gyerek, akkor nagyobb megrázkódtatás nélkül tudja elfogadni azt, hogy a valóságban egy óriási karácsonyfát nem lehet odavarázsolni a nappaliba.
A hat-nyolcéves kor körüli gyermeknek nyugodtan, őszintén, de tapintattal el lehet mondani, hogy a karácsony a szeretet ünnepe és ezen a napon Jézus születését ünnepelve mi emberek ajándékozzuk meg egymást.
Figyeljünk oda arra, hogy csakis akkor mondjuk el csemeténknek mindezt, ha ő erre kíváncsi és megkérdezi.
<<<Angol nyelvi tesztekhez katt ide!>>>
Az is lehet, hogy bár betöltötte a nyolcadik életévét, de sokáig, akár évekig sem teszi fel a kérdést. Ez azt jelenti, hogy még nem áll készen arra, hogy átlépje ezt a határvonalat, a kis lelkének még szüksége van a csodákra vagy a szülei kényeztetésére.
Ne siettessük gyermekünket! Magától rá fog kérdezni, ha annak eljön az ideje.
Minden rosszban van valami jó. Ettől kezdve nem csekély kárpótlás lesz a gyermek számára, hogy ő is ajándékozhat.
Ha ügyesek vagyunk és jól adjuk elő mondandónkat, a csalódáson hamar túllép, és azt gondolja, hogy de sokáig kellett erre várni.
Ettől kezdve örül annak, hogy már ő is nagynak számít a családon belül. Rájön, hogy milyen izgalmas dolog adni is, és a nagyok kiváltságát ezentúl már ő is élvezheti.
A csodavárás örömét az adni jó öröme váltja fel.
A gyermek gondolkodásának sajátosságait betartva, így kicsi korban a kapni jót, hat-nyolcéves kortól pedig az adni jót tanulja meg.
Ne felejtsük el, hogy adni csak az tud, aki előbb megtanul tiszta örömmel, gátlások nélkül elfogadni a kapott ajándékot.
Minden család maga alakítja ki a karácsonyi forgatókönyvet a saját igényei szerint. Olyan családot is ismerek, ahol a karácsonyfát a gyermek kicsi korától együtt díszítik vele és csak az ajándékot csempészik a fa alá.