Ha nem tesszük meg rendszeresen, ezen a napon köszönjük meg a számunkra kedves férfiaknak az egész évben velünk együtt, értünk végzett kitartó munkájukat, áldozatukat, jelenlétüket, őszinteségüket, tisztességüket, s nem utolsósorban az irántunk való szeretetüket.
A nők, édesanyák, feleségek mindennapos kitartásáról, erejéről, áldozathozataláról, lelki helytállásáról gyakran esik szó. Ugyanez megilleti a férjeket, édesapákat, férfiakat is. Nem azért, mert támogatják a gyenge, elesett nőt, hanem mert vele együtt, karöltve küzdenek ugyanazokért a közös célokért. A férfiak munkája, szeretete, az apák jelenléte akkor is nagyon fontos, ha ritkán beszélünk róla. Mindannyiunknak vannak élményei a gyermekkorunkból, vagy idős édesapánkról, akivel bármikor leülhettünk beszélgetni, aki lelki támaszt nyújtott, akihez odaszaladhattunk, ha úgy éreztük, bajban vagyunk.
Mindennap bennünk élnek az élmények párunkról, akivel kölcsönösen hazavárjuk egymást, megoszthatjuk az életünk örömeit és bánatait, aki erőt ad a hétköznapok harcaihoz, kihívásaihoz. A férfiaknak is ugyanerre az erőre és biztatásra van szükségük.